Az elnyújtott tenyésztés egy fejlett asszisztált reprodukciós technika, amely lehetővé teszi, hogy az embriók a megtermékenyítést követő öt-hat napon át a laboratóriumban fejlődjenek, amíg el nem érik a blasztociszta stádiumot. Ez az eljárás lehetőséget ad a szakembereknek arra, hogy a harmadik napon túl is megfigyelhessék az embriók fejlődését, javítva ezzel a méhbe ültetendő embriók kiválasztását. A blasztocisztatranszfer választásával jelentősen megnő a sikeres kezelés esélye.
Meghosszabbított tenyésztés a blasztocisztákig
Mi az a blasztociszta?
A blasztociszta az embrionális fejlődésnek az a stádiuma, amelyet a megtermékenyítést követő 5. vagy 6. nap körül ér el. Ekkor az embrió már több sejtosztódási szakaszon ment keresztül, és differenciált struktúrát alakított ki. A blasztociszta két fő sejttípusból áll:
– Belső sejttömeg (ICM): ezekből a sejtekből fog kialakulni a leendő magzat.
– Trofoblaszt: Ez a sejtcsoport fogja kialakítani a méhlepényt és a magzati fejlődéshez szükséges egyéb struktúrákat.
Ez a szakasz azért döntő fontosságú, mert az embriók már túljutottak a fejlődés korai szakaszán, és differenciálódtak fő alkotóelemeikre. A blasztociszták alkalmasabbak a méhbe való beágyazódásra, ami növeli a kezelés sikerességének arányát.
Preembrió
16-20 órával a megtermékenyítés után (1. nap)
Embrió
4 sejtből 48 órával a megtermékenyítés után (2. nap)
Embrió
8 sejtből 72 órával a megtermékenyítés után (3. nap)
Embrió
Tömörödés a megtermékenyítést követő 80 óra elteltével (3. nap)
Embrió
Blastociszta stádium 120 órával a megtermékenyítés után (5. nap)
Hogyan történik a kiterjesztett termesztés?
A blasztociszta stádiumig tartó, kiterjesztett tenyésztési folyamatot laboratóriumban, szigorúan ellenőrzött körülmények között végzik. A megtermékenyítést követően (in vitro megtermékenyítéssel vagy ICSI-vel) az embriókat az emberi szervezet természetes körülményeit utánzó speciális táptalajon helyezik el. Ezeket a táptalajokat úgy tervezték, hogy biztosítsák az embriók megfelelő fejlődéséhez szükséges tápanyagokat.
Az első három napban az embriók osztódnak és több fejlődési szakaszon mennek keresztül (2 sejtből 8 sejtig). Néhány embrió osztódása azonban a harmadik nap körül megakadhat, ami megakadályozza a további fejlődést. Az elhúzódó tenyésztéssel természetes szelekció valósul meg, mivel csak a blasztociszta stádiumot elérő embriók folytatják fejlődésüket, és életképesebbnek tekinthetők a méhbe való beültetéshez.
A blasztocisztákra kiterjesztett tenyésztés előnyei
1. Javítja a beágyazódási és terhességi arányokat: Azáltal, hogy az embriók a blasztociszta stádiumig fejlődhetnek, a szakemberek kiválaszthatják azokat az embriókat, amelyek nagyobb túlélési és fejlődési képességet mutattak. Ezeknek az embrióknak nagyobb esélyük van a méhbe való sikeres beágyazódásra, ami növeli a beágyazódási arányokat és következésképpen a terhességi arányokat.
2. A jobb minőségű embriók pontosabb kiválasztása: Az embriók fejlődésének megfigyelése az 5. vagy 6. napig lehetővé teszi a természetesebb kiválasztást. Azok az embriók, amelyek elérték a blasztociszta stádiumot, nagyobb valószínűséggel lesznek genetikailag normálisak és életképesek. Ez nagyobb transzferhatékonyságot eredményez, csökkentve a több embrió átültetésének szükségességét és a többszörös terhesség kockázatát.
3. A többes terhesség kockázatának csökkentése: A jó minőségű blasztociszták átültetésével magasabb az egy átültetett embrióra jutó sikerességi arány. Ez lehetővé teszi az orvosok számára, hogy kisebb számú embriót (akár csak egyet is) nagyobb sikerrel ültessenek át, így csökkentve a többszörös terhesség kockázatát, amely mind az anya, mind a magzat számára több kockázattal jár.
4. Jobb szinkronizáció a méhnyálkahártyával: Az embrió fejlődése a tenyésztésben a blasztociszta stádiumig jobban szinkronizálódik a méhnyálkahártya fogékonyságával a ciklus 5. vagy 6. napján. Ez javítja a beültetési arányt, mivel a blasztociszták akkor állnak készen a méhbe történő beültetésre, amikor a méhnyálkahártya a legfogékonyabb.
5. Lehetőség a preimplantációs genetikai diagnosztikára (PGD):
A blasztociszták ideálisak a preimplantációs genetikai diagnosztikai (PGD) technikákhoz azokban az esetekben, amikor erre szükség van, mivel több sejtet lehet nyerni az elemzéshez anélkül, hogy az embrió életképességét veszélyeztetnék. Ez különösen hasznos olyan esetekben, amikor fennáll az örökletes genetikai betegségek kockázata.
A blasztocisztákig kiterjesztett tenyésztés követelményei
A blasztocisztákig tartó tenyésztés olyan technika, amely nem mindig alkalmazható minden esetben. Ahhoz, hogy megvalósítható legyen, fontos, hogy a megtermékenyítés után megfelelő számú, jó minőségű embriót nyerjünk. Ennek oka, hogy nem minden, a 3. napon előállított embrió éli túl a blasztociszta stádiumot, mivel néhányan nem tudják leküzdeni a sejtosztódási blokkokat.
Azokban az esetekben, amikor kevés embrió (pl. 1 vagy 2) nyerhető, célszerűbb lehet az embrióátültetést a 3. napon elvégezni, mivel a rendelkezésre álló kevés embrió elvesztésének kockázata nem indokolt. Ha azonban elegendő számú embrió áll rendelkezésre, az elhúzódó tenyésztés kiváló lehetőség a sikeres kezelés esélyeinek maximalizálására.
További megfontolások
1. Sikerességi arányok: Bár nem minden embrió fejlődik blasztocisztává, az embriók esetében nagyobb az esély a sikeres beültetésre. A blasztociszta-átültetés sikerességi aránya általában magasabb, mint a 3. napi embriók esetében.
2. A blasztociszták kriokonzerválása:
Ha több jó minőségű blasztocisztát nyerünk, mint amennyire a kezdeti transzferhez szükség van, ezeket későbbi felhasználás céljából kriokonzerválhatjuk. A blasztociszták kriokonzerválása magas sikerességi arányt biztosít a későbbi ciklusokban, lehetővé téve a későbbi transzfereket ismételt petefészek-stimuláció nélkül.
3. Többletköltségek: Az elhúzódó tenyésztés többletköltségekkel járhat a korábbi napokban végzett embrióátültetéshez képest, mivel több laboratóriumi időt és nyomon követést igényel. Ezt a költséget azonban ellensúlyozza a magasabb sikerességi arány és a többes terhesség csökkent kockázata.
